A módszer spirituális szinten szabadítja fel azokat a teremtő energiákat, amelyekkel bármely probléma megoldható. Egyéni kezelések során, kb 1-1,5 órás időtartammal. Egy adott témakörben szükséges lehet több alkalom is.

Javasolt területek

A hipnózis története, leírása

Az elméletek szerint az emberek feltehetően már az őskorban alkalmaztak hipnózist. A kultikus cselekmények és a sámánizmus szertartásai részben önszuggesztióval magyarázhatók. Gyanítható, hogy véletlenül fedezték fel, és vallási háttere volt (meditáció, kultikus cselekmények).

A legkorábbi források, ahol nagy valószínűséggel hipnózisról van szó, részben az ókori Egyiptomból maradtak fenn. A legrégebbi leírás egy egyiptomi papirusztekercsen található, Kr.e. 3766-ból származik, és rajta ez olvasható: "Helyezd rá a kezedet, hogy karjának fájdalmát csillapítsd, és mondd, hogy a fájdalom megszűnt."

Az ún. Ebers-papiruszon (wd) leírják a hipnózis alkalmazásának akkori módszereit. Ezek az eljárások nagyon hasonlítanak a maiakhoz. Az egyiptomi papok egyszersmind gyakorló orvosok voltak. Hipnózisindukciójuk a következő volt: fénylő lemezekkel kifárasztották a páciens szemét, így készítették fel a hipnotikus álomra őt. Ez pedig nem egyéb, mint a ma is használatos fixációs technika előfutára. A szuggesztiókkal megerősített kézrátételes módszert is ismerték, ahogy fentebb ismertettük.

A berlini Neues Museumban őrzött Westcar-papirusz (wd) arról számol be, hogy Dzsadzsa-manekh egy igen vad oroszlánt bírt rá arra, hogy engedelmesen kövesse. Ez a forrás kétségtelenül utal arra, hogy Egyiptomban már ismerték és alkalmazták az állathipnózist. Dzsadzsa-manekh mellett Deda is élt az állathipnózissal, bár ő csak kacsákkal, libákkal és egy ökörrel mutatta be tudományát.

A sumerek is alkalmazták a hipnózist. Erech híres papi iskolájában időtlen idők óta őriztek egy írást, mely alapján cáfolhatatlan bizonyíték van arra, hogy a különlegesen kiképzett orvos-főpapok hipnotikus álomban gyógyították a betegeiket. A hipnotikus állapotnak már ekkor három fajtáját különböztették meg: a felszínes, a közepes és mély hipnózis, úgy ahogy ma is megkülönböztetik ezeket a fokozatokat. 

Az indiaiak legősibb, szanszkrit nyelvű okiratában Manu Törvénykönyvében (wd) is hasonlóképp osztják fel a hipnotikus állapotokat. Itt "éber alvásról", "álmodó alvásról" és "örömteli alvásról" beszélnek. Sok modern jógatechnikában is szerepet játszik az önhipnózis. 

A Krisztus utáni 3. században élt filozófus, Porphüriosz leírt egy tudományos vitát a két filozófus, Plótinosz és Olümpiosz között. A vitát a két tudós tanítványai kezdték azzal, hogy melyikük mestere a nagyobb tudós. Végül Plótinosz "mágikus művészetek" tárgyában hívta ki ellenfelét. A vitát a tanítványok jelenlétében kellett volna eldönteni, de nem került rá sor, mert Plótinosz rögtön az elején a vetélytársa elé állt, merőn rászegezte a tekintetét, majd harsányan így kiáltott fel: "Nézzétek, Olümpiosz teste úgy összezsugorodik, mint egy erszény!" Olümpiosz testét pedig valódi görcsök kezdték el gyötörni, így aztán azonnal felismerte, hogy Plótinosz szellemi ereje nagyobb az övénél. 

Az istenség szentélyében alvás, mint a hipnózis egyik különleges formája, egészen a 6. század közepéig fennmaradt. Ekkorra a szentély beavatott papjainak szerepét nagyjából-egészéből átvették a keresztény szerzetesek, akik imával, szentelt vízzel, mártírok és szentek relikviáival és kézrátétellel hajtották végre csodás gyógyításaikat.[3] Az önhipnózis középkori, korai példájáról szintén szerzetesektől, az Athosz-hegyi hezikasztusoktól szerezhetünk tudomást. Ők úgy érték el az önhipnózis állapotát, hogy mindkét szemükkel a tulajdon köldökükre meredtek. Ezért is nevezték őket omphalopszichikusok-nak, (wd) vagyis köldöknézőnek. 

A 16. században Paracelsus az égitestek és a szervezet "delejes" kapcsolatáról beszélt. A gyógyításban fontosnak tartotta, hogy a megfelelő varázsigék mellett különböző ásványi gyógyszereket is alkalmazzon. Ezzel megvetette a "mineral magnetizmus" elméletének az alapját.

A római Athanasius Kircher jezsuita atya 1646-ban számol be az Experimentum Mirable (Csodás kísérlet) című könyvében egy kakas megbűvöléséről. Ez az első tudományosan dokumentált állathipnózis, és a később Mesmer által leírt "magnetismus animalis" (állati delejesség) előfutárának is tekinthetjük. 

A másik jezsuita, Maximilian Hell, a Felvidéken született csillagász, fizikus sok úgynevezett magnetikus kúrát végzett. Mágneseit a beteg szerv formájának megfelelően készítette el, majd ráerősítette a beteg testrészére. Meglepően jó eredménnyel: betegeinek mintegy 60-70%-a meggyógyult. 

A magnetikus hatás elvét vette át és folytatta más irányban Franz Anton Mesmer (1720–1815). A hipnózis modern kori története vele kezdődik. Látványos szeánszkon végzett csoportos gyógyításai (amely külsőségeiben emlékeztetett az exorcizmus szertartására) révén nagy ismertségre tett szert: ő tekinthető az első hipnózisiskola megalapítójának. Ennek ellenére gyakorlatából a verbális szuggesztió hiányzott: a terápiás hatékonyságot a titokzatos "mágneses fluidumnak" tulajdonította, amely a beteg teste fölötti kézmozgással ("mágneses passzé") átvihető a betegre. Ezt az animális mágnesességgel ('magnetismus animalis'; azaz a lélegző, lélekkel bíró lények mágnesessége) magyarázta, és mágneseket fektetett a páciensekre. Népszerűsége miatt a hipnózist sokáig mesmerizálásnak nevezték.

Mesmert később többen is kritizálták, így Alfred Russel Wallace a frenológiai térképpel magyarázta a hipnózist, és Friedrich Engels mágnes nélkül hipnotizált egy 12 éves fiút.

Mesmer tanítványa volt Armand-Marc-Jacques de Chastenet Puységur márki (1721–1825). Ő kezdetben elfogadta mestere elméletét, de praxisából – szemben Mesmerével – hiányoztak a látványos elemek. Pácienseinél – akiknél verbális szuggesztiókat alkalmazott – az alvajárókéhoz hasonló magatartást tapasztalt, ezért állapotukat provokált szomnambulizmusnak nevezte el.

A XIX. században Franciaország vezető szerepre tett szert a hipnózis kutatásában olyan központokkal, mint Nancy (Ambroise-Auguste Liébeault, Hippolyte Bernheim) és Párizs (Jean-Martin Charcot). Sigmund Freud 1885-ben meglátogatta Jean-Martin Charcot-t Párizsban, ekkor felfigyelt Mesmer módszerére, és gyógyítás céljából maga is kipróbálta. Ez vált a hisztériáról készült tanulmányainak kiindulópontjává. Később felhagyott ezzel a módszerrel, és áttért a szabad asszociációra. Írásaiból kiderül, hogy továbbra is foglalkozott hipnózissal.

A hipnózist német nyelvterületen főként Oskar Vogt (1870-1959), és tanítványa, Johannes Heinrich Schultz (1884-1970) kutatta, és fejlesztette ki az önhipnózis egy különös fajtáját, az autogén tréninget. Később Klaus Thomas is végzett kutatásokat.

A főbb kutatók Amerikában Milton H. Erickson (indirekt hipnózis), Kroger és Dave Elman (autoriter hipnózis) voltak.

Nagy-Britanniában John Hartland a legismertebb hipnotizőr. Könyve, a Dictionary of Medical and Dental Hypnosis még ma is a brit hipnotizőrök hivatalos tankönyve.

Milton H. Erickson kifejlesztette a hipnoterápia módszerét, amiből több pszichológiai módszert is kidolgoztak.

A hipnózist története során sokszor szemfényvesztések kellékeként is használták. Erre talán legismertebb példa Thomas Mann Mario és a varázsló című kisregénye, melyben Cipolla, a mágus arra veszi rá Mariót, hogy csókot adjon neki, Mario a hipnózis alatt ugyanis szerelmét látja. A hipnózisra hivatkozva sok mai bűvész is él a szemfényvesztés különböző módszereivel.

Indukálása

A hipnózis technikáiban közös, hogy az öntudatot kevés figyelmet igénylő feladatokkal foglalják le, és fokozatosan kikapcsolják. Így az öntudat elveszti vezető szerepét, a kritizálás képessége is korlátozódik, és a tudattalan közvetlenül megszólíthatóvá válik.

Az alanytól és a közelebbi körülményektől függ, hogy mi a legjobb technika. Kell, hogy az alany biztonságban érezze magát, és megbízzon a hipnotizőrben. A zene is segíthet. A hipnotizőr a szuggesztiókat többször is megismétli, vagy a szuggesztiók önmagukban is ismétléseket tartalmaznak. Ez szintén kedvez a hipnotikus transz elérésének. A testtartás lényegtelen; csak az kell, hogy az alany számára kellemes legyen.

Rendszerint a test ellazítását szuggerálják, direkt módon, vagy sorra ellazítva az egyes izomcsoportokat. Egy alternatív módszer szerint az egyébként öntudatlanul zajló folyamatokat használja fel. A megfelelő szuggesztiókkal az alany saját magának is bebeszélheti a hipnózist. Ennek a visszaszámlálás a legkedveltebb módja, amikor is az alany egyre inkább ellazul. A különféle technikákat kombinálják is.

A hipnózis tetszés szerinti mélységű lehet, ha nem ütközik az alany öntudatlan ellenállásába. Ezzel együtt csökken a kritizálás képessége.

A hipnózis feloldása

A felébredéshez szuggesztiókkal állítják helyre az eredeti tudatállapotot. Egyes szuggesztiókat ellenszuggesztiókkal oldanak fel. A felébredés rendszerint gyorsabb, mint az indukálás, de nem szabad elsietni vagy elhagyni. Ha az alany szervezetének nincs elég ideje az átálláshoz, akkor annak fejfájás lehet az eredménye, mert a szervezetnek vissza kell állítania a keringési rendszer szokásos értékeit. Hipnotizálhatóság

A hipnózis kutatásában nem mellékes szempont, hogy valaki mennyire hipnotizálható. Az egyes emberek különböznek abban, hogy adott körülmények között mennyire mélyen hipnotizálhatók; az emberek tíz százaléka könnyen hipnotizálható. Csak az emberek öt százaléka nem hipnotizálható, vagy nem szabad hipnotizálni, így például a pszichiátriai betegek, a súlyos személyiségzavarosok, illetve azok, akiknek gyenge a szívük, vagy sokkhatás, erős gyógyszer, alkohol vagy egyéb pszichoaktív szerek hatása alatt állnak. A vakok és a siketek korlátozottan hipnotizálhatónak számítanak.

A hipnózisindukció hatására megváltozik a globális féltekei aktivitás, a hipnózis iránt fogékonyabb, erősen hipnabilisoknál jobb féltekei, míg az alacsony fogékonyságú (éberen maradó) személyeknél bal féltekei működési túlsúly alakul ki (Bányai et al., 1985). Egy további vizsgálat szerint a hipnabilisok lateralitásváltása nem az egész féltekére jellemző. A jobb féltekei működési túlsúly a parietookcipitális, illetve parietotemporális területekre jellemző, miközben a frontocentrális terület működését a bal oldali túlsúly jellemzi (Mészáros et al., 1989). 

(forrás:Wikipédia)

A módszer lépései

Az foglalkozás elején részletesen átbeszéljük a problémáját, amivel felkeres. Válaszolok minden felmerülő kérdésre és tájékoztatom, mi fog történni az ülés során. Amikor választ kaptam minden lényeges kérdésre és Önben sincsenek már megválaszolatlan kérdések, egy nagyon békés, mély transzba viszem, így átélheti a hipnózis kellemes élményét.

Ezt követően az Ön aktív részvételével felderítjük azokat az okokat, amelyek a problémáját okozzák.

Már az első ülés is sikert hozhat, de a problémák általában összetettebbek ennél és további üléseket igényelhetnek. Általában, maximum három találkozás elegendő, de ritkán előfordulhat ennél is hosszabb folyamat.

Ha további találkozások szükségesek, azokon kezdő megbeszélésre már nincs szükség, hiszen "képben vagyok" Önnel kapcsolatban, így ezek az ülések értelemszerűen rövidebbek.

Hogyan készüljön a foglalkozásra?

Lehetőség szerint kényelmes, nem túl szoros ruhában érkezzen. Ha kísérővel jön, a hipnózisról szóló megbeszélésen ő is részt vehet, hasznos lehet adott esetben, ha a misztikum kérdőjelei az ő számára is eltűnnek. A megbeszélés után, az ülést már négyszemközt folytatjuk, mivel bizonyos témáknál kellemetlenné válhat az Ön számára a kísérő jelenléte. Erre az időtartamra a kísérőnek célszerű valamilyen időtöltésről gondoskodni.
Természetesen az ülés közben elhangzottakat bizalmas, a hozzátartozókkal is csak az Ön kívánságára
megosztható információként kezelem.

GYIK és tévhitek

Biztos jó ötlet "megbolygatni" a múltat?

Csak akkor van értelme "megbolygatni", ha valaki változtatni szeretne az életén.Azonban, ha valaki szeretne megmaradni a jelenlegi problémájával együtt, ami hátizsákként nehezedik egyre jobban és jobban az ember vállára, és így leélni az élet akkor nem kell "megbolygatni". De ezt nem is nevezném megbolygatásnak, sokkal inkább a múltban kialakult probléma pontos feltárásának és megszüntetésének.

Fontos megemlíteni továbbá, hogy nem a múltbeli sebek feltépéséről van szó, melyek eredményeként zaklatottan, feldúltan, szomorúan távozna az ülésről. Pont ellenkezőleg! A múltban kialakult probléma megértésével és felülírásával a kliensben végre összeáll minden, melynek hatására azonnal megindul a változás folyamata és teljesen másként fog tekinteni a korábbi problémájára.

Mi van, ha nem tudok kijönni a hipnózisból és "benne rekedek"?

A filmekkel ellentétben a hipnózisban az ember nem öntudatlanul, kiszolgáltatottan fekszik kitéve magát a hipnotizőr kénye kedvének. Egy kellemes, mély relaxált állapotról van szó, melyben a kliens a kezelés során végig tudatánál van, összeszedetten, érthetően kommunikál a hipnotizőrrel, amire csak egy tudatánál lévő ember képes, így nem történhet semmi olyan dolog, ami a kliens akaratával ellenkezne.

A hipnotizőr "kiszedi belőlem" a PIN kódomat, vagy olyanra kényszerít, amit nem tennék meg máskülönben!

A kliens még a legmélyebb transz során sem veszíti el az öntudatát és a kezelés alatt végig megtartja döntési képességét és semmi olyat nem fog tenni vagy mondani, amit éber állapotban nem mondana el, vagy nem tenne meg.Amerikai orvosok szövetsége is elismeri és alkalmazza, mint hatékony, kiegészítő terápiát.

Mindenki hipnotizálható? Mire számíthat a kezelés alatt?

Az emberek 99%-a hipnotizálható. A kivételek közé tartoznak a súlyosan zavart, beszámíthatatlan elméjű emberek. Mondok egy egyszerű példát, amiből kideríthető, hogy Ön vajon hipnotizálható-e:
Gondoljon egy kedves emlékére, mondjuk amikor nyaralt egy szép helyen. Ha fel tudja idézni magában az emlékét, akkor Ön hipnotizálható.

Mire számíthat a kezelés alatt?

A fenti problémák okainak felderítésére és kiküszöbölésére rendkívül alkalmas a Hipnózis és a TH módszer.
A gyökérprobléma megtalálása után a sérülés okozta hitrendszer törlése történik, szükséges pozitív tartalmak letöltésével együtt. Ezt követően megerősítő szuggesztiókat juttatok el a tudatalattiba.