Egyéni vagy csoportos munkával derítünk fel és oldunk fel érzelmi gátakat, elakadásokat.

Hellinger féle családállítás módszere

Leírása, története

A családfelállítás Bert Hellinger nevéhez fűződő terápia. A Familienaufstellung szó szerinti fordítása. A terápia Magyarországon 2000 óta családleképezés, családfelállítás, családállítás neveken vált ismertté.

A családállítás merőben más szempontból kutatja a problémák okait, mint a legtöbb pszichológiai módszer. A pszichológia sokféle módszere (pl. pszichoanalízis, kognitív terápia, személyközpontú terápia) mindegyik hatékony a maga módján. Közös vonás, hogy azt vizsgálják, hogy mi a gyerekkorunknak az a történése, ami miatt az éppen aktuális problémánk kialakult. A családállítás lényege, hogy lehetnek olyan elakadások az életünkben, amelyeknek a gyökere nem a személyiségünkben, vagy a gyerekkorunkban rejlik. Olyan érzések, viselkedési minták, melyeket a családunkból, szüleinktől, felmenőinktől vettünk át. Ezek lehetnek érzések, viselkedések, akár egész emberi sorsok is, amelyek az életünknek valamilyen elakadásában csúcsosodnak ki. A családállításhoz nem szükséges pszichológusi végzettség, de sok pszichológus is foglalkozik ezzel a módszerrel.

Általában csoportos formában történik, de egyéni foglalkozás is lehetséges. A csoportos formánál az egyén két-három mondatban elmondja témáját, majd a vezető vagy az egyén a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben a vezető jelöli ki, vagy megkéri az egyént, hogy kezeit vállukra téve helyezze el őket úgy, ahogy abban a pillanatban érzi. Ezután magától elindul a személyek mozgása, mintegy ráérezvén az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára, kötődéseire. A mozgásban előbb utóbb megjelenítődik a "sérült pont", a kitagadott, elfelejtett, megítélt odatartozó. Ezután következik a tudattalan szeretetből fakadó kötődések feloldása, és a tudatos szeretet kialakítása: az egyén a felvállalt sorsot nagy tisztelettel "visszaadja" annak, akihez az tartozik, gondolkodásmódja ítéletmentessé válik és "elkezdheti" a saját életét.

Az egyéni foglalkozásnál a vezető és az egyén együtt idézik fel a mezőt és keresik meg a "sérült pontot". Egy fehér lapon jelképes figurákkal megjelenítik a mező résztvevőit, és ugyanúgy eljuthatnak a szeretettel teljes gyógyító mondatokig, mint a csoportos foglalkozáson.

Hellinger azt állítja, ő nem feltalálta, csak felfedezte a módszert. Ezért az szabadon terjeszthető, nincsenek dogmái, szigorúan kötött szabályai. Ebből következően nincsenek minőségi normái, számon kérő vagy akkreditáló intézményei sem.

A mezőszemléletű megközelítés szerint, a családfelállítás egy adott család "szellemi mezejében" történő rendeződés. A mezőbe tartozik a terápiát kérő személy, az ősei, a korábbi és a jelenlegi kapcsolatrendszerei. A szellemi mező Hellinger szerint egy morfogenetikus energiamező – a forma keletkezésének mezeje (nem összekeverendő a morfogénnel(en), amely valamely biológiai szövet fejlődéséért felelős biokémiai faktor). Az elnevezés azon a megfigyelésen alapul, hogy ha valami megtörtént, akkor idővel újra és újra megismétli önmagát, mígnem formává alakul. Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező emlékezik és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat hívja elő. Bert Hellinger megfigyelte, hogy ha ezt a mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri – egy új szellemi mozgást állítunk be – akkor ez az ismétlődés megáll és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni. A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat – az ismétlődésekkel együtt – tisztelettel elfogadja, nyitottá válik a jövő felé, és vállalja a pillanat kockázatát. Amikor az egyén felismeri a valóságot, azt, ami van, és nem annak bűvöletében él, hogy a valóságnak milyennek kellene lenni, akkor ez az a pillanat, amikor az új szellemi mozgás beállítható gyógyító mondatokkal. A mondatok szeretettel teljesek, elfogadóak és a mélyben hatnak.

Bert Hellinger megfigyelése, hogy "létezik egy mélység, amelyben minden összefolyik. Ez a mélység kívül esik az idő határain. Az életet olyan, mint egy piramis. Fenn, az egészen kicsi kis csúcson zajlik minden, amit haladásnak, történelemnek nevezünk. Lenn, a mélységben a jövő és a múlt összemosódik. Ott csak tér van, idő nincs. Néha előáll olyan helyzet, melynek során kapcsolatba kerülünk ezzel a mélységgel. Ilyenkor valamilyen rejtett rendszert ismerünk fel benne és lelkünk valami nagyobb méretű irányába képes elmozdulni."(forrás:wikipédia)

A módszer

Bert Hellinger, a rendszer-pszichoterápia alkotója, arra a következtetésre jutott, hogy sorsunk elválaszthatatlanul összefügg családunk tagjainak sorsával. A "Hellinger féle" családállítás során a csoport tagjai a térben megjelenítik, "felállítják" az adott család viszonyait.

​​A családot egy közös családi lélek mozgatja, amely igen távoli családtagok sorsa közt is szoros kapcsolatot teremthet. Hellinger így vall a családállításról: "A szisztematikus családterápia arról szól, hogy megállapítsuk, hogy a páciensnek kötése van-e a tágabban vett családja valamelyik korábban élt tagjának sorsához." A családállítás tudja ezt napvilágra hozni. Amennyiben fény derül a kötésre, az illető könnyebben tud megszabadulni tőle. A családállítás módszere láthatóvá teszi a családtagok egymáshoz való viszonyát. Családállítás során valójában a családrendszer tudattalanja képződik le, egy speciális energetikai mező tár fel olyan mintázatokat, amelyek megvannak a család rendszerében.

​​A családállítás folyamata során életforgatókönyvek (sorskönyvek) is láthatóvá válhatnak. A forgatókönyv fogalma, Eric Berne tranzakcióelemzésből származik. Hellinger szerint a bennünk rejtőző forgatókönyveket nem csupán szüleinktől vesszük át tudattalanul. Ilyen forgatókönyv lehet például: sikertelen párkapcsolatok halmaza, szuicid hajlam kialakulása, anyagi problémák és nehézségek egy életen át. – Ezek gyökerei gyakran sokkal mélyebbek, több generáción keresztül jutnak el hozzánk. A forgatókönyvet nem befolyásolja az a tény, ha a családtagok ismeretlenek, vagy tabuk voltak.

A Hellinger féle családállítás törvényeinek ismeretében, ha megvizsgáljuk, hogy miért nem sikerül úgy élnünk, ahogy szeretnénk, akkor legtöbbször kiderül, hogy a családunkban megsérült a rend, a családállítás három törvényének egyike, és ennek következtében a családi lélekben beindulnak úgynevezett "jóvátevő" működésmódok és folyamatok. Ilyenkor beindul a Hellinger féle rendszer-lelkiismeret, melynek megnyilvánulásaként például egy személy elkezd minden ok nélkül anyagi nehézséggel küzdeni, vagy sorsszerűen megbetegedhet. Ilyen folyamatoknál a családállítás feltárhatja az okokat, melyek gyakran nem a saját élettörténetben vannak. Bármilyen lelki vagy testi beavatkozás, kezelés mindaddig hatástalan, amíg mélyebbre nem ásunk a tudatalattinkban és a tudattalan fogalom napvilágra nem kerül, fel nem oldódik az a bizonyos "csomó".

A család egy energetikai rendszer, egy mező. Mint minden rendszernek, a családnak is vannak működési szabályai, mely állandóságra törekszik. Teljességre van szüksége ahhoz, hogy jól működjön, így őrzi meg az egyensúlyát. Mindenkinek, aki a családhoz tartozik, helye kell, hogy legyen. Az odatartozás érzése a családállítás alapja. Ha valaki valamilyen okból kifolyólag kirekesztődik, a rendszer egyensúlya megbomlik.

​A család megalapítói, pillérjei a szülők. Bert Hellinger egyik mélyen megrázó felismerése így hangzik: "Egy gyermek maga a szülei." A saját szüleink vagyunk. Hogy is van ez? Nemcsak test a testükből, hanem történet a történetükből – ez a hellingeri családállítás egyik alap gondolata. Mindazt, amit a szüleink átéltek, megtapasztaltak, bennünk is megvan, még ha nem is vagyunk a tudatában. Nekik köszönhetjük a legnagyobb ajándékot, az életet. Testi, lelki és szellemi alkatunkat is nekik köszönhetjük. Bármilyenek a szüleink, bármilyen volt a kapcsolatuk, bármennyi ideig tartott az együttlétük, bárhogy viszonyultak hozzánk, akármit is tettek, vagy épp nem tettek, ők a szüleink, ők adták az életet. Ezt fontos szem előtt tartani családállítás során. Aki a szüleit nem tudja elfogadni, az önmagával sincs békében, lelkileg nincs egyensúlyban. Hiszen megtagadja mindazt, amiből lett, aminek köszönheti létét.

A hellingeri családállítás alapjait véve ez a megtagadás kirekesztést jelent. Nagyon sok lelki problémának ez a forrása. Ha nőként elutasítom az anyámat, elutasítom a bennem lévő nőt is. Ha az apámat tagadom meg, akkor a férfiakra mondok nemet, hiszen az apa életünk első férfi képviselője, mintája. Ha férfiként elutasítom az apámat, a férfienergiáim forrását utasítom el, ha pedig az anyámat utasítom el, a női nem képviselőivel lesznek problémáim. Mindkét eset párkapcsolati nehézségekhez vezethet, ám súlyosabb következményei is lehetnek, mint például a depresszió vagy akár az öngyilkos hajlam.

A hellingeri családállítás törvényei alapján a családhoz tartoznak a szüleink, az ő szüleik és így tovább. Ha én anyám és apám vagyok, akkor anyám az ő apja és anyja, az apám az ő apja és anyja. Ennek alapján bennem mindaz megvan, ami a szüleimben, a nagyszüleimben, a dédszüleimben, és így tovább. A tulajdonságaikat hordozzuk magunkban, akár tudatában vagyunk, akár nem. Ha csak az előző négy generációt számolom, akkor bennem 30 ősöm élettörténete, tapasztalata sűrűsödik. A család lelke gyakran több generációra is visszanyúlik, különösen, ha nehéz sorsok voltak a családban. A testvéreink, féltestvéreink is hozzánk tartoznak, akár életben vannak, akár nem. A hellingeri családállítás alapjait figyelembe véve még a magzatként elvesztett testvérek is idetartoznak. Szüleink testvérei, azaz a nagybácsik és nagynénik is a családhoz tartoznak.

Családtagjainkon keresztül hozzánk tartoznak mindazok a személyek, akik fontos szerepet játszottak az ők életükben, és akik fontosak a családállítás során. Lehet, hogy a nagymamának a nagypapa előtt volt egy nagy szerelme, akitől a család eltiltotta. Legtöbbször ez a férfi bekerül a rendszerbe. Esetleg egyik nagyszülő testvére gyilkosságért ült. Az ő áldozata kötődni fog a családhoz. Fordított esetben, ha ő volt az áldozat, akkor a tettes kerül a család rendszerébe. Ez vonatkozik mind az akaratlan tettekre (például baleset), mind a szándékos tettekre (például erőszak), mind az elmulasztottakra (például valaki megfullad, mert nem avatkoztam be). Tehát a családunkhoz tartoznak, más szóval, kötődnek az esetleges áldozatok és tettesek is. Röviden: kötésben vannak, ennek a kötésnek a felismerése a családállítás első lépése.

A KÖTÉS- EGY CSALÁDÁLLÍTÁS ELSŐ LÉPÉSE

Minden embert a szeretet legmélyebb szálai fűzik szüleihez, családtagjaihoz. Olyan mértékben vagyunk lojálisak őseinkhez, hogy magunkban hordozunk egy erős tudattalan vágyat, hogy utánozzuk őket érzéseikben, viselkedésükben. Létezik egy rendszerszerű ismétlődési kényszer, melyet a családállítás alkalmával figyelembe veszünk. Ha valaki erősen kötődik valakihez, akkor a saját életében gyakran hasonló érzéseket él meg, és hasonlóan alakul a sorsa, mint ennek az ősének. Ezek a kötődések láthatatlanul hatnak az éltünkre. Hellinger az összefonódás szót használja, a sorsok összefonódására gondolva. Ezt akkor lehet oldani, ha tudunk róla. Tehát az első lépés egy családállítás során, hogy megnézzük kötésben van-e a kliens.​​

SZERETET ÉS REND NÉLKÜL NINCS CSALÁDÁLLÍTÁS

Az élet a családtól jön. A családtól kapjuk az erőt, a lehetőségeket és a korlátokat. A család megtart, vagy kitaszít, erőt ad, vagy gyengít, gyógyít, vagy betegít. Mindennek az alapja a szeretet, a kötődés mélysége és a kiegyenlítés iránti késztetés a családállítás alatt.

​Minden családnak megvan a maga működési szabálya. Úgynevezett rendek mentén szerveződik. A rendek szigorú törvények, melyek biztosítják a zavartalan működést, fejlődést, és azt, hogy az egyensúly meglegyen. Ez a családállítás alappillére.

​​Az egyik alaprend az, hogy a család minden tagjának egyenlő joga van az odatartozáshoz. Ez az odatartozás joga. Bármennyire természetesnek hangzik, mégis ez a jog sérül a leggyakrabban. Például egy korán elhunyt gyerek nagy fájdalom, így sokszor a család igyekszik megfeledkezni róla és elfojtják magukban az érzést hosszú éveken keresztül. Úgy tesznek, mintha soha nem is létezett volna. Az utána született gyerek így nem tud meghalt bátyjáról/nővéréről, pedig a születendő gyermekre kihat hosszútávon tudat alatt az ő élete is.

​A család minden tagjának megvan a maga helye. Ez a hely törvénye. Az érkezési sorrend dönti el a helyet a családállítás során. A szülők magasabb helyen állnak, mint a gyerekek, hisz nélkülük meg sem születhettek volna. Ez akkor is érvényes, ha a gyermek örökbeadott. A gyermek akkor érez rendet, ha tiszteli szüleit. A hely törvénye nemcsak függőlegesen szabályoz, hanem vízszintesen is. Így a gyerekek születési sorrendje fontos.

Az előbbi példában, ha a másodszülött nem tudja, hogy előtte már volt egy testvére, azt hiszi, hogy elsőszülött, így nem az őt megillető helyen van. Ez vonatkozik a házasságokra is. Az első házasság magasabb szinten van, mint a második. Az első feleség vagy férj helyét tiszteletben kell tartani, függetlenül attól, hogy mi vezetett a váláshoz. Ezeket a tényezőket sokszor nem veszik figyelembe vagy nem is tudnak róla a családállítás folyamatában. A hely törvénye azért fontos, mert az előbb érkezettnek több joga van.

A harmadik rend a kiegyenlítődés törvénye, vagy másképp az adás és kapás egyensúlya. Ez egy alapvető elem az emberi kapcsolatokban, illetve a hellingeri családállítás folyamatában. Ha valamit kapunk, legyen az jó vagy rossz, adósnak érezzük magunkat. Ezért az a dolog rendje, hogy tudjuk viszonozni. Ha ez nem történik meg, megbomlik az egyensúly, ami a családi rendszerre kihat. Egy jó kapcsolat titka a családállítás törvénye alapján, hogy a jót mindig egy kicsi többlettel viszonozzuk. Ezzel serkentődik az adás-kapás mozgása, ami a kapcsolatok fejlődésének alapja.

A rendek közé tartozik az is, hogy mindenkinek önmagának kell vállalnia saját sorsát. Nagyon gyakori, hogy a gyerekek átveszik szüleik terhét szeretetből. Ezzel a jelenséggel számtalanszor találkozunk a családállítás alkalmával. Inkább én szenvedjek helyetted!, vagy Inkább én haljak meg helyetted! – ezek tudattalan átvállalások a gyerekek részéről. Ennek rossz következményei vannak mindenkire nézve, ezt tudat alatt cipelhetjük egész életünkben. A gyermeknek tisztelni kell szüleit sorsukkal együtt, bármennyire nehéz is az. Ha egy szülő meg akar halni (lehet ő is szeretetből akar követni valakit), a gyermek nem tehet mást, mint tisztelettel meghajlik a szülő sorsa előtt. Amikor eljön az idő, a családtagoknak az eltávozásra is joguk van a családállítás törvénye alapján.

Minden tettnek következménye van, és ezzel szembe kell nézni. Ez is a rend témájához tartozik a családállítás fogalmán belül. Aki vállalja a rá eső rész felelősségét, nem szakad el a valóságtól és élheti a saját életét, cselekvőképes marad.

A rend helyreállításának módja az, hogy a kirekesztett, kitaszított, vagy elfelejtett családtagot szeretettel elfogadjuk és helyet adunk neki a szívünkben. A családállítás alkalmával ez a gyógyító mozgás, ez hozza meg az oldást, a pozitív változást. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen először látni kell a kirekesztett tagot, aki elvesztette az odatartozás jogát. Ebben segít a családállítás módszere, akkor is, ha nem tudunk ilyen családtagról, történetről.